A Komplex Instrukciós Program (KIP) egy olyan speciális kooperatív tanulási eljárás, mely a különböző társadalmi helyzetű, különböző képességű és teljesítményű gyerekek hatékony együttnevelését tűzte ki célul. Eredetileg a San Franciscó-i (Palo Alto) Stanford Egyetemen fejlesztették ki.
A KIP a speciális kooperatív technika révén, sikerélményeken keresztül a tanuláshoz való viszonyt kívánja javítani. Mindezt olyan sokrétű csoportmunkára építő foglalkozások gondos előkészítésével valósítja meg, melyek a gyerekeket közös gondolkodásra és kreatív ötletelésre késztetik, a tanárnak pedig szellemi kihívást jelent a feladatok, témák kitalálása, előkészítése. A foglalkozás megkezdése előtt fontos a részfeladatok tisztázása, valamint annak megerősítése, tudatosítása a tanulókban, hogy „nincs közöttük olyan, aki mindenhez egyformán kitűnően ért, és azt, hogy mindenki talál olyan feladatot, amelynek a megoldására maradéktalanul képes.”
A foglalkozások során 3-4 tagú csoportokat alkotnak és a tanulók különböző feladatköröket (kistanár, beszámoló, jegyzetelő, anyagfelelős, rendfelelős) betöltve, egymás segítségére, egymás képességeire utalva gyakorlatias feladatokat/példákat oldanak meg a tananyag/tudásanyag elsajátítására. A közös feladatmegoldás során a gyerekek problémamegközelítési módszereket, feladat megoldási stratégiákat tanulhatnak egymástól. A feladatok nemcsak az írás, olvasás, matematikai készségekre épülnek, megoldásukhoz a kézügyességre, vizuális, térbeli tájékozódási és egyéb gyakorlatias készségekre is szükség van.
